KERÜLETI Újság

Budapest XVI. kerülete a Szilas-patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál terül el. A régészeti leletek tanúsága szerint a korai kőkortól élnek emberek ezen a területen. A népvándorlás korában a Megyeri-révhez haladva, szinte valamennyi keletről nyugatra vonuló nép meg-megállt kerületünk jelenlegi területén. Hosszabban azonban csak az időszámításunk utáni két évszázadban a szarmaták, és a honfoglalás előtt az avarok éltek ezen a földön.

A cinkotai evangélikus templom régészeti feltárása, valamint a Timur utcai sírleletek értékelése alapján tudjuk, hogy a magyarok a XI. század második felében telepedtek le itt. Cinkota – beleértve a mai Mátyásföld és Sashalom területét is – több, mint 950 éves település. Rákosszentmihály és Árpádföld területén a tatárjárás előtt, és nem bizonyítottan után is, Nemes és Nagyos viszonylag kicsiny magyar falvak voltak ezen a területen.

Úgy Cinkota, mint Szentmihály, amennyire a korabeli leírásokból következtetni lehet, az 1259-től, mint királyi adomány a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdona lett. Ez a királyi adománylevél Cinkota első írásbeli emléke. Szentmihályról, mint monostorról egy 1320-ból fennmaradt jegyzék szól, de Szentmihály faluról egy 1335-ös periratban olvashatunk. A török hódoltságig mindkét falu nagyjából folyamatosan lakott volt a fennmaradt iratok szerint.

Szentmihály faluról a törökök második, 1541-es hadjárata előtt, utoljára egy 1539-ben felvett határmegállapítási iratban olvashatunk. A török defterek, valamint a különböző adójegyzékek szerint az 1800-as évek elejéig lakatlan uradalmi birtok. Cinkota a török megszállás alatt két rövid időszakot kivéve, mindvégig lakott volt. A XVI. század második felében a cinkotaiak művelték a szentmihályi földeket és fizették adóját.

1541-ben a menekülő domonkos rendi apácákat a császári csapatok szétverik és kirabolják. Mivel nem alakulnak újjá, így birtokaikat I. Rudolf különböző szolgálatok hálájaként eladományozza. Cinkotát 1606-ben Beniczky Ferenc felszentelt vitéz, a későbbi váci várkapitány kapja meg szolgálataiért. Ekkortól a falu egészen a hűbériség 1848-as megszűnéséig a Beniczky Család hűbérbirtoka.

Szentmihály Toldy Mihály birtoka lesz. A fennmaradt iratokból csak azt tudjuk, hogy 1614-ben Toldy Mihály leányának, Annának a hozományában szerepel Budai Bornemissza Bolgár Pállal kötött házasságakor. 1661-ben, mint Budai Anna hozománya, Wattay Pál tulajdonába kerül. Az 1720-as évek elején a Wattayaknak az itteni férfiága kihal és 1729 és 1731 között Kolocsányi Mátyásné, született Wattay Anna, cserével eladja Szentmihályt Grassalkovich Antalnak és ekkortól egészen 1841-ig az először báró, majd gróf, a fia már herceg, az egymást követő három Grassalkovics Antal tulajdona.

Cinkotán az erősen meggyérült, főleg a Budát felszabadító zsoldos hadak rablásai miatt, az időnként elmenekülő, majd vissza-visszatérő jobbágyok számának erőteljes növelésére Beniczky Tamás 1699-ben micsinei birtokáról tót jobbágyokat telepít be. A régi, de a XVII. században már református templomot az evangélikus szlovákok újítják fel. A második Beniczky Tamás, az első unokaöccse az 1740-es évek elején a falu közepén felépíti kastélyát, majd vele szemben 1747-ben a katolikus templomot. A Beniczkyek a hűbéruraságuk alatt Cinkota fejlődéséért gyakorlatilag semmit nem tettek, sőt a betelepítéskor adott kedvezményeket is fokozatosan megvonták. Talán éppen a katolikus hűbérurakkal szembeni ellenállás eredményeként a XVIII. század közepén a cinkotai evangélikus egyházközség a pest-megyei evangélikusság központjává vált. Lelkészei közül kiemelkedő személyiség volt  Walaszky Pál, az első magyar irodalomtörténet megalkotója és Petényi Salamon János, a magyar tudományos madártan megalapítója. Cinkotán, a mai Georgina utcában lakott Hrúz Ádám, Petőfi Sándor nagybátyja és a templom melletti temetőben ismeretlen helyen nyugszik Hrúz János az 1827-ben, 66 éves korában elhunyt nagyapja.

A hűbériség megszűntekor a Beniczky birtok mintegy harmada a volt jobbágyok tulajdonába kerül. Férfiágon az utolsó, Beniczky Gábor könnyelmű életmódja miatt eladósodott és fokozatosan eladta a megmaradt birtok jelentős részét. A Pesthez közeli, nyugati rész, a mai Sashalom területét, Ehmann Viktor vásárolta meg és vejével, Huszka Gyulával megkezdte a terület parcellázását a XIX. század végén. Az 1900-as évek elején a Kerepesi út és Rákosszentmihály közötti mocsaras részt feltöltötték, majd ezt is kis területekre osztva felparcellázták. A Kiegyezést követő ipari fellendülés és a szolgáltatások fejlődése igényelte a jó közlekedéssel rendelkező területek beépítését a munkás és alkalmazotti foglalkoztatottak számára.

A mai Mátyásföldnek a Kerepesi úttól délre eső részét 1887-től fokozatosan a Kunkel Imre és Paulheim József által vezetett Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete vette meg és nagy telkeken, széles utakkal, közművekkel csodálatos villanegyedet alakítottak ki. E területek tulajdonosai a századforduló eklektikus stílusában és erdélyi stílusjegyek, vagy a szecesszió magasfokú alkalmazásával építtették fel remek épületeiket. A megmaradt Beniczky birtokrészeket a Szilas-pataktól keletre Beniczky Gábor özvegye, gróf Batthyány Ilona, a nyugatra lévőt pedig Beniczky Gábor unokahúga, gróf Pejácsovics Márkné Beniczky Mária parcellázta fel és adta el az 1930-as évek elejére.

A Kerepesi úton 1888-ban Cinkotáig kiépített BHÉV hatására, az akkor Ehmann-telepnek nevezett mai Sashalom lakossága az 1920-as évek elejére megközelítette a 7000 főt. Már 1904-ben megnyitják első iskolájukat, majd 1910-ben újat építenek. Fokozatosan létrehozzák saját szervezeteiket és 1923-ban Cinkotától elszakadva, Sashalom önálló nagyközség lesz. Az önállóság robbanásszerű fejlődést hoz. 1927-ben két iskolát is megnyitnak és elindul a leánypolgári is. A Kerepesi út mentén jelentős üzletsorok épülnek ki. 1940-re a lakosság megkétszereződik és meghaladja a 14000-et.

A Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete egyre nagyobb területeket vásárolt meg. 1898-ban felépítik iskolájukat és 1905-ben a katolikus templomot. A Kerepesi út északi oldalán lévő földjeit a XX. század elején gróf Pejácsevicsné parcellázta és létrejött Új-Mátyásföld. A XX. század elején a nagyvendéglő mögötti Erzsébet-ligetben megépül a fürdő és a különböző sportlétesítmények. Az 1910-es évek közepén Ó-Mátyásföld déli részén kiépül az ország első repülőtere. 1912-ben megkezdte működését Mátyásföld második iskolája, az Arany János utcában, majd 1927-ben a Baross Gábor utcában újat építettek.

A két rész lakossága együttesen az 1930-as évek elejére elérte a 4000 főt és 1933-ban elszakadva Cinkotától, önálló nagyközséggé vált. Még 1915-ben a repülőtérnél megkezdi működését a Magyar Általános Gépgyár. 1932-ben a nagyszállóban létrejön a gimnázium. 1943-ban költözik Új-Mátyásföldre az Ikarus elődje, az Uhri Testvérek járműgyára.

Sashalom és Mátyásföld kialakulása, majd elszakadása nem mozdította elő a régi Cinkota fejlődését. Némi változást a BHÉV végállomás, majd a vonalak további kiépítése hozott. 1906-ban a Batthyány Ilona által a kastély mellett átengedett telken felépítették a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületének Leányárvaházát és Nevelőintézetét. 1919-ben ideköltözött a pozsonyi tanítóképző, 1955-től pedig Szerb Antal Gimnázium lett. 1928-ban a régi lóúsztató helyén megnyílt a strandfürdő, mely előtt felállították az Istók János alkotta I. világháborús hőseinek emlékművet.

Szentmihály-pusztát a török hódoltság után a Wattayak nem telepítették be, hanem a csömöri jobbágyoknak bérbe adták. A hercegi uradalom az 1800-as évek elején hozta létre a mai Csömöri út és János utca találkozásánál a Szent Mihályi majort. Az első 20 lakos 1818-ban jelenik meg a schematismusokban. A harmadik Grassalkovics Antal 1841-es halála után a teljesen tönkrement uradalmat leányágról gróf Héderváry Viczay Károly örökli, akitől báró Sina György fiával, Simonnal veszi meg. Ők az uradalmat rendbe teszik és 1864-ben eladják az úgynevezett "Belga banknak". Mivel Szentmihályt egyben nem tudják értékesíteni, több részre bontva adják el. Főbb tulajdonosok lesznek Almásy Pál, Lukács Antal, Krajcsovich Ignác, Vida Lajos és Erős Samu. Többük nevét későbbi szentmihályi telepek viselik. 1883-ban készül el Szentmihály mintegy kétharmadának parcellázási terve. Ekkor Szentmihálynak 8-9 uradalomban 140 lakosa volt.

A nagyobb ütemű betelepülése a BHÉV Kerepesi úti megindítása után indul el. 1890-ben a lakosok száma már 1884, de a lóvasút 1893-as elindulása után 1901-ben eléri a 3069-et. A rohamosan fejlődő település 1902-ben közigazgatásilag elszakad Csömörtől és Rákosszentmihály néven önálló nagyközség lesz. Első időkben a városi sváb lakosság üdülő-szabadidő területként jelenik meg, majd mind többen választják a kedvező közlekedési adottságú területet teljes értékű lakhelynek és szép villákat emelnek. Az I. világháborút követően a kisebb építési területeken családi házak épültek, részben Posta-Takarékpénztári befektetéssel vagy kölcsönnel. Az ún. "posta házak" egyszerű, de jellegzetes építészeti stílusa ma is jelentősen meghatározza az épített környezet képét. Ugyanakkor felépítik katolikus templomukat is. Az önállóság ideje alatt a lakosság számának növekedése még jobban felgyorsul, 1910-ben 6201, 1920-ben 9225, 1930-ban 14084, 1941-ben pedig már 18310 lakosa van.

Az első iskolát még 1884-ben építették fel, de az önállóság alatt még öt újabbat emelnek. Négy óvodát is létrehoznak és felépítik az igen reprezentatív községházát. A katolikus egyház felépít még egy templomot és egy kápolnát és minden felekezet a sajátját. 1911-ben kiépül Szentmihályon a BHÉV vonala, és ugyanakkor elkezdődik a település villamosítása is.

Rákosszentmihálynak igen jelentős volt a sportélete. Volt, amikor egymás mellett párhuzamosan négy egyesület is működött. Több helyen működött sporttelepe és két strandja is volt.

1926. január 1-ével Árpád- és Anna-telepet Rákosszentmihálytól, saját kérésükre, Cinkotához csatolták. Nevüket 1935-től belügyminiszteri rendelettel Árpádföldre változtatták. Első iskolájuk bérelt teremben, 1908-ban indult el, azonban új épületet csak 1926-ban sikerült felépíteniük. A Szilas-patakon túli homokos, dombos vidéknek az igazi fejlődése azonban csak az 1900-as évek második felében indult el.

1950. január 1-jével az 1949. évi XXVI. törvénnyel a négy nagyközséget, mint a Főváros XVI. kerületét, Budapesthez csatolták. Ekkortól a települések fejlődési iránya jelentősen megváltozott, a súlypont a Mátyásföldön található Ikarusra, majd 1950-től a Déli Hadseregcsoport Főparancsnokságának helyett adó területre tevődött át. A nevezett objektumokhoz a közműveket a Kerepesi út két oldalán lévő utcákban építették meg, s ezért e részek fejlődtek elsősorban. Így épült ki a Kerepesi út déli oldalán a Lándzsa utcai, majd Jókai utcai lakótelep. Az előbbi, részben az I. világháborút követően kialakított "állami lakótelep" helyén, míg az utóbbi sajnos nagyrészt a mátyásföldi villaterület egy részén épült meg. Ez hatott a repülőtér területén lévő ipari létesítmények fejlesztésére is. A Jókai utca és Kerepesi út találkozásánál indult meg a kerületi centrum kiépítése. Itt épült fel a rendőrség székháza, az OTP és az Állami Biztosító, a Szakrendelő, a kerületi pártközpont, a posta, a patika és egy viszonylag jelentős élelmiszer áruház. A Kerepesi út északi oldalán épült fel az EMG gyár és mellette az Egyenes utcai-, majd az Ikarushoz egészen közel a Centenáriumi-lakótelep. A Centenáriumi-lakótelep Budapest kialakulásának századik évfordulójáról elnevezve, két ütemben épült. Szerencsésen alacsony – legfeljebb ötszintes – épületek elhelyezésével, blokkos, majd nagypaneles építéstechnikával épült. Ugyanakkor Cinkota és Rákosszentmihály fejlődése egészen az 1980-as évekig stagnált.

A kerület egészét tekintve a központi fejlesztések hatására kerületünkben a lakosság száma az 1950-es 46000 főről, 70000 fölé emelkedett. A 2. metróvonal megépítésének következményeként a kerület közlekedését átalakították. Megszűnt a szentmihályi BHÉV járat, és feladatát az autóbuszközlekedés vette át. A lakossági létszám és az igények növekedése miatt felépült kilenc új iskola, és többet bővítettek. 12 óvoda és 9 bölcsőde került megépítésre. A lakások száma megduplázódott és meghaladta a 28000-et, ugyanakkor alapterületük másfélszeresére nőtt. A teljes komfortfokozat ma már több, mint 90-%-os. A vezetékes vízellátottság ma már teljes és a gázhálózat is közel jár a 100 %-hoz. A terület teljes szennyvíz csatornázása is egy-két éven belül mindenhol meglesz. Az utak szilárd burkolattal való kiépítése 80 %-os. Az elmúlt évben jelentős lemaradás keletkezett kerületünkben a sport- és kulturális élet területén.

Röviden összefoglalva, ezt az utat járta be az elmúlt évezredben kerületünk területe és az itt élt és élő lakossága. Az ősi Cinkotából és Szentmihály faluból, egy ideig pusztából, egy új város épült fel, melynek talán egyetlen igazi célja, hogy egy békés és kulturált kertváros legyen.

Lantos Antal
helytörténész